A kőben benne van a szobor. Csak ki kell belőle bontani.
Nem én találtam ki, de a gondolat csodálatos. Az az érzés semmihez nem hasonlítható, amikor előjön a kőbe rejtett kis mű.
Hogy miért faragok? Mit lehetne erre válaszolni?
Muszáj odamennem, megsimítani a nagy követ, meghallgatni, mit suttog, és nekiállni kiszabadítani azt, ami benne van.
Nem lehet nem faragni. Csodaszarvasok, madarak, angyalok és kis sárkányok várják, hogy életre keltsem őket: nem lehet nem megtenni.
És mikor a kőből előjövő szarvas meghajtja szép fejét, és megköszöni, hogy előhívtam, akkor én is megköszönöm, hogy mindezt megtehettem.
Ennyi az egész.